A legrosszabb időszak az életemben az volt, amikor nem volt kertem. Komoly lelki nyavajákat okozott számomra. Nem volt az életemben egy darabka föld, ami csírát, hajtást, virágot, termést hozna nekem, ami emlékeztetne az élet és a természet körforgására, erejére és nyugalmára.
Most pedig megérkezett életünkbe a Kert. Belevágunk, és a család öreg, de termékeny és varázslatos 5 hektáros almáskertjéből virágzó kis gazdaságot varázsolunk. Hazudhatnám, hogy nincsenek illúzióim, de igenis vannak. Sőt, leginkább álmaim és illúzióim vannak ezzel kapcsolatban. De most először életemben végre nem aggódom. Elvégre gyakorlatilag ezért végeztem az egyetemet, lettem agrármérnök, ezért rágtam át magam halomnyi szakirodalmon, ez mozgat, amikor főzök, amikor utazom, és van az agyamnak egy zuga, ami évi 365 napon és napi 24 órában csak ezzel foglalkozik.
Szeretném dokumentálni valamiképp ezt a vállalkozást, mert van egy olyan érzésem, hogy szeretni fogom majd visszaolvasni a történetet a kezdetektől, vagy erőt meríthetek belőle, amikor nehézségekkel állok szemben. Szeretnék megtanulni fényképezni, szeretnék minél több szakirodalmat elolvasni, minél több tudást magamévá tenni, és megosztani időközben. És azt hiszem, szeretnék menetközben hasonló gondolkodású, érdeklődésű embereket megismerni is. Szeretném, ha minél több olyan emberrel találkozhatnék, akik számára fontos a föld, a gyümölcs, a virág, a zöldség, valamint a szépség és az egészség, és mindaz, amit a kertek és a természet nyújtanak nekünk.
