Kizárólag természetesen virtuálisan, vagyis elhatároztam, hogy nem netezek egy darabig. Na jó, egy hónapig. Semmi különös ideológia nincs mögötte, csak az, hogy fársztó és sűrű most az élet. Az van, mint már említettem, hogy én általában semmit nem csinálok félgőzzel, így ha egyszer bekapcsolom a gépet, a-tól z-ig elovasok minden általam követett blogot, rászabadulok a facebookra, bejegyzéseket írok, elolvasok kábé 25 receptet és 4-5 különböző webes magazint a bulvártól a szakmán át a tudományig. A sok csecsemőgondozási és egészségügyi mifenéről nem is beszélve. Na ez utóbbiak a legártalmasabbak a lelkivilágomra.
Az élet meg persze zajlik, és mikor órákig a net előtt ragadok, úgy érzem, túl sok fontosabb dologról maradok le, fontosabb feladatokkal maradok el. Mivel abban a szerencsés, ám fárasztó helyzetben vagyok, hogy a babázás mellett a hivatásomnak is hódolhatok, elég kevés az időm. Imádok írni a kertről, fotózni, de most nyakunkon a valóság, vagyis érik a sárga- és lassan az őszibarack is, a nyárialma, a málna, a zöldségeskert is ontja magából a termést, és ezzel együtt munka is van rendesen. Házunk felújításán is elég sokat dolgozunk mostanában, nyaralni is fogunk, van rendesen tanulni, tanulmányozni valóm, és még szeretnék időt szakítani olvasásra, pihenésre, kis lelki életre is. Ami pedig a legfontosabb, minél több időt szánni a gyerekemre, a férjemre, a szüleinkre, és a barátainkra (végre nem a facebookon, hanem személyesen). Nem csak időt, energiát.
Tudom, ezért elég lenne csak csökkenteni a netezést, de az nem megy. Ha egyszer nekiülök, nincs megállás, kicsit függő vagyok. Meg igazából elegem van a túl sok információból. Mióta létezik a net, rajta lógok. Picit kipróbálom nélküle. A naplót azért írom, mert a kert krónikája nem szünetelhet addig sem.
Ha esetleg követne valaki, hamarosan újra találkozunk, hiszen a kert nem tart nyári szünetet, egy hónap alatt rengeteg újdonságot produkál!
