vagy csak én várom már lázasan? Úgy tűnik, mintha az idei tél nem akarna véget érni. Kaptunk sokat a hóból, a fagyból, súlyos szürke fellegekből, északi szélből. Nem bánom igazán, mindig is szerettem az évszakok változását, ahogy az élet ritmusa, a táplálékaink, szervezetünk kénytelen igazodni a természet diktálta feltételekhez. Manapság könnyen megfeledkezünk erről, megtehetjük, délről érkezik a melegházi paradicsom, a bevásárlóközpontok „barátságos” fényei a lassú és fázós téli estéken is szórakozással kecsegtetnek, a munka pörög, utána meghajtjuk magunkat az edzőteremben, méregdrága import epret eszünk méregdrága import szőlővel, és hasonló galádságokat követünk el magunk ellen. Persze nem mindenki. Szeretném hinni, hogy egyre többen mondanak nemet erre az erőltetett tempóra. Akik, hozzám hasonlóan ilyenkor falják a céklát, a sütőtököt, a feketeretket, az ízletes téli almákat és körtéket. Akik a tél adta hosszú éjszakákat arra használják, hogy nagyokat aludjanak, pihenjenek, elmélyülést kívánó vaskos könyveket olvassanak, alkossanak, tervezgessenek, vagy egyszerűen csak merengjenek és gondolkozzanak. Mert mindennek megvan a maga ideje.
De azért ilyenkor már tényleg nehéz. Már kisüthetne a nap, már indulnék a kertbe dolgozni, nézegetném az első színfoltokat, a kicsi lila és sárga krókuszaimra, a szerényen előbújó tulipán, jácint és nárcisz hajtásokra. A bimbók egészen finom zsenge zöldes hálójára a gyümölcsösben. Ehelyett fúj a szél, szakad a hó és röpködnek a mínuszok.
Még a kutyák sem bírják odakint, keresik a meleget, a társaságunkat.
Arról nem is beszélve, hogy ilyenkorra igazából elfogyott az ízletes, jó minőségű hazai zöldség. Akad még káposzta, fekete retek, és olykor azért a külföldről érkezett import zöldségek, gyümölcsök közt is lehet értékesebbre bukkanni egyes üzletekben, szupermarketekben, vagy akár hazai primőr árura. Ez az időszak az, amikor elcsábulok és próbálkozom ezekkel. Az esetek nagy többségében kisebb- nagyobb csalódás ér, ami csak fokozza türelmetlenségemet, és várakozásomat. Harsogó hónapos retek jár a fejemben, üde, friss újhagyma, zsenge tavaszi spenót, zsázsa és madársaláta. De tudom, hogy minderre már korántsem kell olyan sokat várni, mint ahogy érzem ebben a pillanatban.
A gyógyír a bajra: szakirodalom, sok kötetnyi, szaklapok, internet. Rengeteg érdekes témára bukkantam, köztük egy olyanra ami különösen felkeltette az érdeklődésemet.
Nem is a kertről van szó, hanem arról a bizonyos jelenségről, amit „gasztroforradalomnak” neveznek. Merthogy én rájöttem arra, hogy ennek résztvevője vagyok már jó ideje, anélkül, hogy hallottam volna valaha is a „nouvelle cuisine”-ről, vagy foglalkoztam volna csúcsgasztronómiával, látogattam volna elegáns éttermeket, élelmiszerüzleteket. Én volnék egyrészről az a bizonyos igényes fogyasztó,akit emlegetnek. De ami még fontosabb, én vagyok, illetve szeretnék lenni az a termelő, akiről szó van.
Mert az én célom a kertészet, a zöldség- és gyümölcstermesztés, a fűszer– és gyógynövénytermsztés kézi erővel, sok munkával, odafigyeléssel, természetes módszerekkel, a lehető legtökéletesebb minőségben, a természettel, éghajlattal, szezonnal összhangban.
És most már tényleg nagyon viszket a tenyerem, hogy ne csak olvassak, írjak, beszéljek róla, de végre kibújhassak az odúmból földet túrni! Úgyhogy ma előkészítettem a palántaneveléshez szükséges földet, edényeket, beáztattam a magokat. Néhány doboznyi elvetve sorakozik már a hálószoba ablakában, a pincében melegszik a többi föld, hogy holnap estére még titokzatosan, de annál takarosabban sorakozhasson az állványon az ablakok előtt a paprikák, a paradicsomok, a zeller és néhány fűszernövény széles választéka. Kint még hideg és zord szelek fújnak, de a pince elég meleg ahhoz, hogy érezzem a föld illatát a kezem alatt.
A dobozokban jelenleg:
Zeller – Neon
Paradicsom (4 féle, ebből két koktél)
Paprika (Topepo paradicsompaprika, Szentesi piacos)
Kerti kakukkfű
Rozmaring
Zöld lombú bazsalikom
A magoknak nem lehet oka panaszra. Kelésig a radiátoron csücsülnek letakarva a frissen kevert (vakondtúrás, akáchumusz, homok) földes ládáikban, időnkét spricnivel átnedvesítve. Kicsit még irigylem is őket.
