Olyan kedves szavak. Learatjuk az egész éves munkánk gyümölcsét - kis képzavarral élve. Nagyon szeretem ezt az édeni időszakot a kertben, mikor a munka kicsit (nagyon-nagyon kicsit) kevesebb, ellenben lehet élvezni az ízeket. Mézédes gyümölcstől roskadozik az almaraktár oldalára és a ház falára felkapaszkodott szőlő, a paradicsomágyás szikkadt és magárahagyott állapotában is ontja magából a termést. Megengedem magamnak már, hogy csak a tökéletes példányokat szedjem le, mégis jut az egész nagy-családnak. Vagy ott van például a bab, vetettem két sort másodvetésként, majd megfeledkeztem róla és lenyomta gaz teljesen. Egyszer csak szól anyósom, hogy szedjük már le a babot. A gaz alatt, mintegy 15 centis növénykéken ott himbálózott a termés. Mit mondjak, nem kevés. Az idei nyárvég slágere így a currys sült bab lett. A szilvás és őszibarackos süteményeket már lassan unjuk, viszont most kezdjuk kóstolgatni az almát. Amiből a legjobb fajták majd csak ezután érnek. Van már Golden, Gála, Jonatán, de a kedvenceim még váratnak magukra kicsit. A kertből minden este vödrökkel és szatyrokkal megrakodva jövünk haza, alig győzőm energiával, és kreativitással a gyümölcsök és zöldségek feldolgozását. De ezt még véletlenül sem panaszképpen mondom. Jaj de jó is ez! Meséljenek róla a képek:
Tekintve,hogy a Dunántúl északi részén vagyunk, ha biztosra akarunk menni a paprikával, ajánlatos cserépben próbálkozni. Magyarország a paprika termőterületének észeki határán található. Melegigényes növény, ami ugyanakkor vizet is kíván. Könnyen "megfázhat", elfagyhat. Mi az utóbbi évek szélsőségeire való tekintettel a palántanevelés után inkább nagyobb cserepekbe ültettük, így lehetett őket cipelni az egyik napsütötte helyről a másikra, illetve körültekintően öntözhető. Bevált.
Ez a chili már harmadik évét tapossa minálunk:
Még korábban készültek a képek, de ide illik kétségtelenül. Ilyesmivel megpakolva érkeztünk haza a gyümölcsösből minden este a nyáron:
Nálunk még a ház előtt, a nap-perzselte utcafronton is terem valami finomság. Íme személyes nagy kedvencem:
A rendkivül száraz, forró és napsütéses augusztus-utó és szeptember-elő beindította a paradicsomokat. Az ágyás már romokban, a paradicsom a földön kúszik, a növények zöld része gyakorlatilag már elszáradt, vizet nem láttak egy hónapja, és egyszerűen nem bírnak leállni. Nem győzzük szedni és feldolgozni a zamatosabbnál zamatosabb hibátlan szemeket. Esszük mindenhez, néha csak úgy egyesen a bokorról letépve az ágyás közepén még napmelegen, salátának, szendvicsekhez, ha pedig a konyhámra kerül, akkor varázslatos átalakuláson megy keresztül, paradicsomszósz, paradicsomlekvár lesz belőle.
