Végre egy igen mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Az élénk tavaszi szelek ellenére gyönyörű időnk volt a hétvégén. Csodálatos napsütés, borzas fehér felhők. A hegyek körvonalai olyan élesen rajzolódtak a ragyogó kék háttérre, mintha színpadi díszletet húztak volna hirtelen körénk. Van ezeknek a napoknak valami sajátos hangulata, azt hiszem a legjobb kifejezés rá, hogy felpezsdül az élet. Minden mozgásban, szinte látható módon híznak a rügyek, pattannak a virágbimbók, bújnak elő az első hajtások, a talaj minden négyzetcentiméterén zajlik az élet, kicsi bogarak szaladgálnak, csicseregnek, fecsegnek a madarak, miközben szertelenül röpködnek. Az emberek előbújnak az odúikból, metszenek, permeteznek, zúgnak-búgnak a gépek; a szép rendezett szőlők és gyümölcsösök közötti nemrég még elhagyatott utakon most piroslanak, fehérlenek az autók, nevetés és kutyaugatás veri fel a csendet. Nagyon szeretem ezt a látványt, a hangokat, ezt az egész zsongást. A fák és bokrok ágvégei a halványzöldtől a mélyvörösig ezer színben játszanak, néhány halovány mandulafa mostanra teljesen „kiöltözött”, a sárgabarack virágrügyei is ígéretesen duzzadnak, már csak arra várunk, hogy ezernyi hártyás szárny zümmögése vegyüljön bele a szokásos tavaszi zajokba, és végre megkezdjék a munkát legfontosabb napszámosaink, a méhek.
És a bámészkodás után akkor jöhet a munka. Ismét előkerült a rotációs kapa, további ágyásokat alakítottunk ki, jövő héten még egy kis megkésett mélylazítást is végzünk gyökérzöldségek, elsősorban a feketegyökér alá. Elvetettem a borsót, a sárgarépa egy részét, ebből majd kerül még a borsó után is a nitrogéndús talajba. Fokhagymát, metélőhagymát és kaprot is telepítettem, valamint jégsalátát. A fokhagyma és a kapor elszórtan kerül a zöldségeskert ágyásaiba, hasonlóan a későbbiekben a zellerhez. Természetesen nagyon ügyelek a növények közötti „jószomszédi viszonyok” szabályaira, de az említett fajok erős illata számos kártevőt tarthat távol a többi a haszonnövénytől is.
A veteményeskert után következett a gyümölcsös. Az őszibarack fák metszését fejeztük be, ragyogó, aranyszínű délután. Alig várom, hogy végre megkóstoljam a finom fehér húsú, édes, puha barackokat, amilyeneket boltban, vagy zöldségesnél szerintem gyerekkorom óta nem láttam. A gyümölcsös körüli teendők közepette azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban birizgálják a fantáziámat a különböző gyümölcsfélék is. Különösképpen azért, mert itt a kertben annyival szebbek és zamatosabbak, mint bármely üzletben. Elképesztő ízű lekvárok, befőttek és sütemények is készülnek belőle, sőt nyáron olykor napok telnek el anélkül, hogy eszünkbe jutna bármi mást magunkhoz venni, akkora a választék, a mennyiség, és olyan finomak az ízek.
A nap szerzeménye pedig egy doboz csicsóka volt, amit a spar mellet áruló ismerős nénitől vásároltam. Ennek egy része némi rozmaring, fokhagyma, oliva olaj és só társaságában egy tepsiben végezte, más része viszont a kertben pihen a föld alatt és remélem már buzgón növesztgeti a csíráit. Kétszáz forintért vettem egy kilót, mesélte a néni, amit én is hallottam, hogy van, ahol 800-at is elkérnek érte, mint kuriózumért, vagy, hogy a gyógynövényboltban 350, de ő azt mondta: ez 200-at ér. Hát így. Egyébként remekül terem, nyáron át szépen díszíti a kertet, télre is a földben hagyható, és ha nincs otthon krumpli, vagy éppen semmi sem tél végén, csak ki kell kapni pár szemet, és számtalan recept közül válogathatunk.
