Főleg kerti munkával telt. Maradt azért időnk az ünneplésre, finom házi mangalicasonkával, házi tojással, otthon sütött kenyérrel, és a természet végül úgy rendezte, hogy ma lustálkodhatunk is egy nagyot, köszönhetően az egész napos esőnek (30mm). Mondjuk ez utóbbi is nagyon ránk fért már, úgyhogy ezúton is köszönöm szépen.
Ugyanakkor sokat végeztünk a hétvégén. Például szilvást varázsoltunk a kert végéből. Ez egy kissé elhanyagoltabb része a gyümölcsösnek, az almafák a legfontosabbak a megélhetés szempontjából. Hátránya, hogy a talaj olyannyira vizes, hogy traktorral szinte rá sem lehet menni, és tényleg kisség körülményes itt dolgozni. Ugyanakkor viszont a szilva egy rendkívül finom, és számtalan módon felhasználható gyümölcs, amit szerintem elég nehéz boltban, piacon beszerezni, arról nem is beszélve, hogy milyen a minősége és mennyibe kerül. A különféle szilvafajták, de más csonthéjasok, pl. a kajszi esetében alanynak használják a mirabolánt (Prunus cerasifera)(mirabella szilva, fosószilva, cseresznyeszilva). Meglehetősen erőteljes növekedésű és igénytelen fajta, ezért is olyan jó alany, ugyanakkor ezért tudott olyan mennyiségű és méretű sarjhajtásokat hozni, hogy gyakorlatilag teljesen körülnőtte, elnyomta, növekedésében akadályozta a ráoltott szilvákat. Nagyon látványos munka volt a sarjhajtások közül kiszabadítani a fákat, amelyek most már akadálytalanul növekedhetnek, teremhetnek. Néhány bokrot azért meghagytunk, ahol úgy ítéltük, hogy a mirabolán végleg győzedelmeskedett a szilva felett, hiszen nyáron a kertben azért kellemes csipegetni kicsit ebből az apró sárga színű gyümölcsből is, és nem utolsósorban a ragyogóan hófehér virágfelhők tavaszi délutánokon csodálatos, mézédes illattal árasztják el a kertet. Tökéletes élmény a szemnek, az orrnak, a méhek zöngése pedig a kertész fülének is.
