Közben arról is muszáj szót ejteni, hogy van minekünk egy másik kertünk is. A ház, ahol lakunk, bent van a városban, de apunak, és a kerítés mögött kezdődő park hatalmas fáinak köszönhetően egy amolyan erdőszéli kis tündérkert benyomását kelti – legalábbis nekem. A munkahelyem, a gyümölcsös, a hobbim a városi kertecskénk. Ebben apa szőlőt termel kiváló támrendszeres megoldással, sokféle gyümölcs, zöldségek, virágok, örökzöldek között. Nem vicc, de évi olyan 150 liter bort is készít itt. És itt van a műhely. A fenyőfák alatt a szabadban kicsi asztalok, padok, ládák, szerszámok, meg a teraszon a tető alatt, és a pince, amiben bármire is legyen szükséged, biztosan találsz megoldást. Itt palántázunk, ültetünk, szaporítunk, vagy csak ücsörgünk kávéval a kezünkben, a kutyák a lábunknál, és bámuljuk a csendes tavaszi esőt. És hétköznap apu, hétvégén pedig ketten hurcolásszuk naphosszat féltett kis növényeinket az árnyékból a napra, a napról az árnyékba, három különböző méretű locsolóval spricceljük, csepegtetjük, vagy öntözzük őket. A kertbe frissen telepített palánták és gyümölcsfák fölé olykor napernyőt állítunk, és kézzel szedegetjük róluk a bogarakat. Én pedig néha csak úgy körbesimogatom őket, és megbeszélem velük az élet dolgait. Nekik pedig láthatóan tetszik ez az élet, mert szépen növekednek, virulnak, és teremnek nekünk, például ezek a tulipánok is.
