A legutóbbi bejegyzés óta eltelt csaknem egy hónap bizony nagyon munkásra sikeredett. A délutánok többnyire körte- és almaszedéssel teltek, ami kicsit fárasztó munka, főképp a nehéz ládák mozgatása miatt, viszont öröm nézni, ahogy szedőktől nyüzsög a kert, telik a raktár, és érezni ezt az isteni finom illatot, ami belengi a teret. Ilyenkor ősszel a legédesebb a frissen szedett gyümölcs illata, később a hidegben már nem érezni annyira.
Az almaszedésen kívül is történt azért egy és más. Kivártuk a szeptember közepi egyetlen esőt és utána a frissen vásárolt és felszerelt új kapákkal felrotáltuk a jövő évi kerteket. A tervek szerint lesz két zöldséges, egy vizesebb és egy szárazabb, valamint egy virágoskert a kaputól bevezető út mentén. Ez utóbbit különösen fontosnak érzem, mert kezdettől fogva zavar, hogy az a rész, ahol a vendégek és vásárlók behajtanak, kissé rendezetlen, és pont ott nincsenek fák sem, csak egy rétszerűség, meg néhány ősöreg körtefa. A nagymamának itt volt régen rózsakertje, így adott is az ötlet. Az út egyik, naposabb oldalára máris ültettünk néhány színpompás-illatos bokorrózsát, amiket hamarosan levendula vesz majd körül. Ha már levendula, akkor természetesen kerül ide kakukkfű, menta és rozmaring is. Eltettem az út mellé nem kevés tulipán-, nárcisz- és jácinthagymát, és a tervek szerint jövőre majd hagyományos egynyári, és évelő virágok is követik, amik nagyanyáink kertjében rendre előfordultak. Beszereztem néhány krizantém tövet, amiket majd az út közelében lévő fák mellé ültetek később, de szintén naposabb, esetleg félárnyékos helyekre. Az út másik oldalára pedig ribizlit, fekete ribizlit, egrest, berkenyét ültetünk, és került ide két meggyfa, a vizenyősebb helyekre pedig fűz és éger, amik egyrész díszítenek, másrészt később tüzifának is hasznos lesz.
Jut eszembe, beszállítottunk és bepakoltunk egy fél télre elegendő tüzifát is a városi otthonunkba, aztán összeszedtük a bokrok alól a mogyorót, természetesen szedtünk még rengeteg paradacsimot, leszüreteltük az összes szőlőt, amiből készült úgy 50-60 l bor a családnak, nekiálltunk a pálinkafőzésnek, férjjel felvátva lefőztük a sárgabarackot, és várat magára még a szilva és az alma, felszedtük a sütőtököt, vetettem ruccola- és madársalátát télire, és betároltuk a sütőtököket, amiből az első adag sütőtökpürét lelkesen el is fogyasztotta a kisfőnök. Akinek megkezdődött a hozzátáplálása, eddig csakis saját termésből, és aki egyre aktívabb. Mindeközben pedig rengeteg hivatalos ügyet is intéztünk, meg bújjuk a szakirodalmat is. Olyan, de olyan fárasztó időszak volt ez, főképp a kert kapcsán, hogy voltak pillanatok, amikor feladtam volna az egészet (na nem komolyan azért persze), és általában esténként ájultan dőltem ágyba.
