Nos, ez volt a március 26-27-i hétvégénk. Szombaton elvetettem az összes tavaszi zöldet, vasárnap pedig világra hoztam kertünk reménybeli örökösét, a kisfiunkat. :-)

De hogy a fő témánál maradjunk, a konyhakert helye a tavalyi év után okulva egy kevéssé vizes területen lett kialakítva, ugyanakkor az öntöző rendszer közelében található szükség esetére. Az előző évre választott vizesebb területen azért fogok majd próbálkozni tökfélékkel. Ezúttal mellőztem az ágyások kialakítását, és soronként vetettem, meglátjuk mennyire válik be. A kedvező szomszédhatásokra igyekeztem koncentrálni (növényvédelmi szempontok, térállás, talajtakarás, tápanyagfelvétel), remélem eredményes lesz. 

A sorok így következnek egymás után:

tépősaláta (lollo bionda), hónapos retek, madársaláta, hónapos retek, tépősaláta (lollo rosso), sárgarépa, hagyma, hagyma, sárgarépa, hagyma, hagyma, sárgarépa, zöldborsó, zöldborsó, zöldborsó, petrezselyem, valamint elszórtan némi kapor és snidling a sorok között a megfelelő helyeken.

A sorok természetesen folytatódnak majd, sokféle későbbi vetési idejű növényt tervezek, és a paradicsompalánták is szépen növekednek a kiültetésre várva. Növényvédelmi célzattal zeller, fokhagyma, néhány virág, fűszer- és gyógynövény is szerepel még a repertoárban.

Még aznap elégedetten konstatáltam, hogy az ősszel ültetett ribizli, feketeribizli, berkenye és meggy nagyon szépen megeredt, és talán lesz valami a nem kis mennyiségű szedermálnából és málnából is. Ez utóbbit nagyon is remélem, mert komolyabb terveim vannak vele...termesztés...lekvár...ínyenc különlegességek...egyebek...

Ezután a mozgalmas szombat után, pedig következett egy még mozgalmasabb csodálatos vasárnap, amikor is nagyon pontosan időzítve megszületett a kisfiunk. Nagyon rendes volt, hagyta, hogy anyukája még elintézze a legsürgősebb kerti teendőket. Születése alkalmából apukája mindjárt ültett neki egy diófát, hiszen arra mondják hagyományosan, hogy a fiának ülteti az ember. (Alsószentiváni 117)