Mivel nálam kifejezetten szervesen kapcsolódik a hivatás és a háztartás, az ilyen témájú bejegyzések csak kicsit számítanak offnak. Mivel nagyon sokat foglalkoztat a háztartás egyszerűbbé tétele, és a kicsit környezettudatosabb életmód nagyanyáink és nagyapáink világa, így eztán ennek is helye lesz itt.
Tehát.
A szülés óta kicsit szétesett a világ, és én, aki azelőtt egészen rendes-házias teremtés voltam, egyszerre itt találtam magam a káosz közepén, anyukám főz ránk, takarítani 2-3 hetente tudok, hegyekben áll a vasalatlan, és rendszerint teli a szennyestartó. Jó, azért tartom magam, minden nap sikerül rendet csinálni, és eddig még mindig került tiszta zoknink, de nem készült pédául bodzaszörp, egyáltalán nem ügyelek rá, hogy egészségesen táplálkozzon a család, vagy hogy tiszták legyenek az ablakok. Jó, cserébe sokat játszunk, és sokat dolgozunk azon, hogy hamarosan biotermelők lehessünk, de akkor is. Engem megvisel a rendetlenség, utálom, ha nem eszik rendesen a család (kivéve az anyu szálította ebédeket), stb., stb. A kialvatlanságtól pedig sokszor olyan erőtlennek érzem magam, hogy nincs energiám tenni valamit, csak döglök a kanapén és csendben elégedetlenkedem.
Így aztán elhatároztam, megreformálom háztartásomat. Két szempontból is.
Az egyik: EGYSZERŰSÉG. Ez nem lesz nehéz, mivel - leszámítva egy röpke időszakot tizenéves koromban - mindig is utáltam a kacatokat. Nem szeretek gyűjtögetni, nagy szelektáló vagyok, nem kedvelem a fölösleges porfogókat, a fölösleges házimunkát, a roskadozó ruhásszekrényt, semmi ilyesmit. Imádom az egyszerű letisztult formákat, világos színeket, a sok fényt, az átlátható, tiszta tereket. Szeretem ha egy otthon, kicsi, de kényelmes. Számomra az a szép, ami praktikus. Disztárgy a könyv lehet, esetleg valódi, értékkel bíró műtárgyak. Igen ám, de tulajdonkéépen még csak 5 hónapja költöztünk ide, egy öreg házba, melynek múltja van, ahová évek óta a depózta a család a limlomot, ahová mi behurcoltuk - igen csekély előzetes válogatás után - eddigi életünk minden hóbelevancát, a közös életünkét, és az azt megelőző időkét is. És akkor még nem is említettem a rokonság levetett holmiját, amit "segítségképpen" gyorsan lepasszoltak a fiatal párnak. Hogy mennyi cuccal jár a gyerek, azt meg nem kell említenem. Szóval, ha nem akarok megőrülni, akkor sürgősen bele kell fognom a háztartás egyszerűsítésébe és cuccaink komoly kiszelektálásába.
A másik: Legyen már ez az otthon EGÉSZSÉGES és KÖRNYEZETBARÁT. És legyen az az egész életünk is. Újdonsült anyukaként én is észrevettem magamon, hogy foglalkoztat a jövő. (Végre a sok rágódás, elemzés és múltba nézés helyett). Egyre jobban érdekel, itt a kézzelfogható, ölelhető kicsi ember, akinek majd ezen a bolygón kellene minél tovább szépen éldegélnie. És nekünk is Vele. Sokáig és jó karban. Ha belekukkantok a kukánkba és meglátom például a rengeteg pelust, a nagybevásárlások utáni csomagolóanyag mennyiséget, vagy a mosogató aljába pakolt tetemes mennyiségű vegyszert, hát elrémülök. Na, ez a másik, amin változtatni fogok.
Durva, hogy hirtelen feleség és anya lettem főállásban, korábban elképzelni sem tudtam ilyesmit, szórakoztam, karriert építettem, utazgattam, kihívásokat kerestem és találtam, meglehetősen nárcisztikus és egocentrikus voltam, ha önző éppen nem is. De élvezem ezt az új helyzetet, megszoktam, és most már itt az ideje lubickolni benne.
