Akkor tehát meséljenek most a fotók, először is a mi kis városbéli kertünkről. Hiába, ha az embernek kábé ugyanaz a hobbija, mint a munkája, azt nevezik hivatásnak. A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy ez a kert jelen helyzetben 99%-ban Apukám gondoskodása nyomán virágzik ilyen szépen. Mi a kisfőnökkel jobbára csak élvezkedünk benne.
A kapubejáró strázsái:
Picit beljebb elegendő munkás kéz híján már mindent felver a gaz. De így is gyönyörű. Mikor a főnök engedi errefelé szoktam gazolni, gyomlálni, metszegetni.
A levele éppen nem a legszebb most, de nagyon finom. A szamóca kint a kertben igen macer
Korai palántanevelés, többszöri átültetés, és a cserepek napi többszöri napsütés utáni kitartó hurcolása után lettek kiültetve és íme már érik az idei első paradicsom (megettünk június 18-án, valódi, húsos paradicsomízű finomság).
Érik a tayberry,
és a meggy is,
ami időnként összecsókolózik a sárgabarackkal.
Apu büszkesége, egy csodaszép kis szőlő ültetvény a város közepén, és igen, bor készül belőle.
Közelről is mutatós.
