Olvasgatok és rá kell döbbennem, hogy milyen kispályás is vagyok még ebben a kert-témában. Persze a tanulnivaló végtelen, de akkor is. Szóval.
Ott vannak például a paradicsomok. Vettem valami egyszerű gazdaboltban kapható agyonnemesített fajtát, ami jó ugyan, de nem eléggé. Minimum Lucullus paradicsomot kellett volna szerznem, de azt is megfogadtam, hogy szerzek hagyományos olasz és magyar fajtákat, legalább 5-6 félét, erre tessék...kétféle van, és az sem olyan extra. Mondjuk erre van mentségem talán, hisz a palántanevelés időszaka úgy kábé két héttel a szülés előtt kezdődött, így örültem, hogy egyáltalán nem esett kútba a kert idei éve. Plusz, tavaly épp a nyári hónapokra esett terhességem kezdete, amikor is hőn szeretett paradicsomomnak nemhogy az ízét, vagy a szagát nem bírtam elviselni, de heves öklendezésbe kezdtem a paradicsom növény láttán, vagy említésére is. Hogy miért pont ez, brrr. Azóta sem tért vissza rajongásom eredeti hevességében. A másik, amit nem bírtam elviselni, a csemegekukorica, idén nem is vetettem, a tavalyit is a falubeli ovisok ették meg.
fotó: www.bellacafe.hu
Aztán ott van a mirabolán. Egy francia limonádé könyvecskéből kell megtudnom, hogy a nálunk nemes egyszerűséggel csak fosószilvának titulált gyümölcsnek, amely hazánkban csak különböző szilvafajták alanyaként szolgál, esetleg parkbéli dísznövényként, nos a mirabolánnak Kelet-Franciaországban ünnepet szentelnek, és finomabbnál finomabb fogásokat készítenek belőle. A neve is más ha onnan nézzük: la mirabelle. Bár franciás kifinomultságomra utalhat a tény, hogy én magam nagyon kedvelem, és semmi nem fogható ahhoz az édes illathoz, ami kora tavaszi alkonyatokon, virágzása idején lengi be akár egyetlen mirabolán sarj környékét.
update: utánanéztem, és látom, hogy nálam nagyobb tudásúak azért kis hazánkban is tisztelik fajtáját
fotók: www.terebess.hu
Ez ugyan csak két példa, arra, mennyi mindent nem tudok, de számomra nagyon is jelentőséggel bír. Gyűjtögetni fogom az ilyen információkat (is).
