Csak egy gyors feljegyzés a hiteles krónika végett. A húsvéti hosszú hétvége alatt a veteményes bővült petrezselyemmel, fekete sárgarépával (nem vicc, létezik ilyen, nemesítés eredménye, ahogy már a narancssárga szín is), ami elég rondán néz ki képen, de a valóságban talán lehet majd villogni vele. Egyébként úgy rémlik valahonnan, hogy ennek a népszerű gyökérzöldségnek a narancs színét holland kertészek nemesítették valamikor a régi időkben a királyi család tiszteletére, vagy ajándékul. Vetettem továbbá feketegyökeret egy másik területre (enyhén homokos, mélylazított talajba – hadd növekedjenek akadálytalanul azok a gyökerek), amit kísérletképpen körbeduggattam fokhagymával pocokriasztás céljából. Nagyon bízom benne, hogy az ebek hathatós közreműködésével és fokhagyma szagával megússzuk a pockokat valahogy. A hétvége indulás előtti, utolsó, pillanatában még elvetettem némi lóbabot. A lóbab igazából bükköny, tehát nemhogy korai, inkább kicsit későire sikeredett a vetés, de majd meglátjuk. Úgy tudom az olaszok nagy rajongói ennek a hüvelyesnek, és az olaszok nem szoktak tévedni, ami az ételeket illeti, így alig várom, hogy kiderüljön, vajon szüretelhetek-e belőle. A lóbab egyébként új szerzemény, amelyet egy gazdaboltban tett óvatlan látogatás alkalmával szereztem be brokkoli, szárzeller, mángold, fokhagyma, borsmustár (ruccola) rozmaring és levendula társaságában.
Ezután sajnos vissza kellett térni a munkás életbe, de ezúttal csak három napra.
