oka elsősorban, hogy tombol a tenyészidőszak. A másik ok sajnos, hogy életem árnyékos oldalán a munkahelyemen pedig tombol az őrület, sok a meló, na. Azon kívül pedig próbálok minél többet olvasni, tanulni, ugyanis eldöntöttük, biogazdálkodók leszünk (egyszer majd - biztosan). A lelkesedés megvan, a többinek most kezdünk utánanézni. A vegyszerezéssel eddig is nagyon csínján bántunk, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy menni fog. Van egy csomó néhány ötletünk is. A lényeg, hogy mindez eléggé kitölti az időnket, így az írásra kevesebb energia marad.
Most épp bóbiskolva ülök az irodában, mert a hétvégén komplett 8-10 órás műszakokat nyomtunk a kertben, csak tegnap négy órát kapáltam. Azon kívül almát válogattunk (igazi ínyenceknek való élvezet kézzel kiválogtni a moniliásakat), ültettem rengeteg paradicsompalántát (most 4 fajtából van kint 39 tő - ha mind bejön, mehetek a piacra árulni), ültettem és vetettem is görög- és sárgadinnyét, sütőtököt, patiszont, még egy szakasz csemegekukoricát (szuperédest, meg "csak-sima-édest"). Felszedtem a retket, már amit a kukacok meghagytak, szedtem még hagymát, még spenótot (kicsit belepte a tetű, viszont szépen ragadozzák őket a katicabogarak), és lollo rosso tépősalátát. (Mindezt összevág, összekever, kicsi só-bors-olívaolaj, szuper saláta kerekedik belőle; persze az öntet lehet más, de én imádom a jó minőségű tiszta olívaolajat magában a zöldségeken.)
Őszintén szólva ezen a hétvégén azért megvolt az első meghasonlásom is. Összejöttek mostanság a dolgok minden téren, és volt egy pillanat, amikor konkrétan majdnem beleszédültem a petrezselyemágyásba a fáradtságtól. Akkor elvonultam, és kibőgtem magam az egyik almafa tövében. Hirtelen valahogy elvesztettem a hitemet. Még azt sem láttam kivitelezhetőnek, hogy kigyomláljam a petrezselymet, nemhogy egy komplett kis gazdaságot működtessünk. Aztán mikor vissztértem, megláttam, ahogy férjem négykézláb áll a kiskert kellős közepén és minden morcoskodásom ellenére rendületlenül küzd a gazzal. Ez valahogy annyira kedves, megnyugtató látvány volt, hogy hirtelen nekiálltam paradicsomot ültetni, és ezzel nagyjából helyre is állt a világ rendje. Az elejétől fogva tudom, hogy olyasmit választottam, amiben kell dolgozni, sokat. Az én kondim meg irodai munkához szokott az elmúlt öt évben. sosem gondoltam, hogy egyszer majd nem alakformálás céjából fogok kocogni, hanem hogy jobban bírjam a kerti munkát.
