Nem megy. Valahogy nem akar menni semmi sem. Esik, esik és esik. Az előző héten volt némi fellélegzés, a hétvégén lehetett dolgozni, elültettem végre minden palántát (zeller, paprika, fűszerek), készítettem egy hangulatos kis cserepes fűszerkertet a városi kertünkben, gyomláltam, mit gyomláltam, gazoltam rengeteget. Szépen kel a pasztinák, a feketegyökér, virágzik a borsó, erősödnek a paradicsompalánták, és minden egyebek, isteni a hagyma, a salátákról nem is beszélve. A palántázott dinnye a 2 héttel ezelőtti heves esőknek köszönhetően gyakorlatilag megszűnt létezni, a kukorica éppen csak keleget és növöget. Van tehát hideg is meleg is. A pincéből szivattyúzzuk a vizet. A kajszi, az őszibarack, a cseresznye éppen csak... az alma, a szilva, a körte egyelőre igyekszik. Két eső között támadnak a tetvek és a hagymalégy. A fokhagyma belefúlt a sárba, dúl a mezei zsúrló-szezon. A zöldségeskert és a szilvás mocsárrá változott.
De ez az időjárás azért a rosszkedvemnek kedvez igazán. Én nem tudom, nem vagyok egy napimádó és kifejezetten kedvelem az esőt, vígan éltem Angliában hónapokig, imádom a harsogóan zöld füvet, szeretem bámulni a vihart, esőcseppek kopogására aludni, és alapvetően nem hatnak rám a szürke fellegek, a hideg szelek. De. Ez most így azért már sok. A tél hosszú volt, sötét, havas és hideg. A tavasz szintén. Aztán a havat lassan felváltotta az eső. Most ott tartok, hogy gyakorlatilag külön-külön emlékszem az idei év minden egyes napsütéses napjára, olyan kevés volt. Legalábbis mifelénk. Az idő, és a munkámmal való folytonos küzdés így együtt most kicsit leterített. De erről ennyit, mert ez még így nekem magamnak sem valami érdekfeszítő.
Végül azért egy jó hír: Bodzaszezon van! Szörp, fagyi, és rántott bodza!
Meg néhány fotó a kerti helyzetről a múlt hétvége naposabb pillanataiban.
.JPG)
.JPG)
