Kertész leszek...

Erre az utóbbi nagyon lefárasztó időszakban döbbentem rá. Amikor pakoltam a farakást, éjjel háromszori kelés és szoptatás után egész délután szedtem az almát, esténként körömvirággal kenegettem száraz kezeimet, néha nagyon elkeseredtem, elveszítettem a lelkesedést, a belülről fakadó motivációt, ami nélkül nem megy. Hirtelen vágyni kezdtem egy 60 négyzetméteres távfűtéses panellakásra, irodai munkámra, hétvégi, kizárólag elgereblyézett erdei sétautakon tett kirándulásokra, bevásárlóközpontokra és kényeztetésre. Akkor beleolvastam a blogomba és rájöttem, én irigylem azt az embert, aki ezt a blogot írja. Eszembe jutott, hogy mióta vágyakozom én erre, észrevettem a lassú, de biztos előrehaladást, újra érzékeltem a gyönyörű tájat, a lélekemelő munkát a földdel, a soksok sikerélményt, a rengeteg érdekes megfigyelést, a melegsárga őszi napsütést, és azt, hogy ha kezembe fogok egy szakkönyvet, semmihez sem hasonló izgalommal tölt el a fejlődés és tanulás lehetősége. Mindezt pedig tetézte a gyönyörűséges hosszan elnyúló nyári időjárás is, amit ezúton is köszönök szépen az Illetékesnek! Szóval a blogomtól tokkal vonóval visszakaptam a motivációmat és a tervezgethetnéket is.