A nyári szünet csak az írásra vonatkozott, mert sokminden történt ezidő alatt. Először is az időjárás. Úgy tűnik, mintha ismétlődne a tavalyi nyár, bár szerencsére idén legalább a tavaszunk szép volt, és azért több a napsütés. De meleg és nap kéne már, nemcsak a léleknek, hanem hogy csodás termést adjanak az almafák. Mennyiségre közepes lesz, minőségre szerintem jó, sokkal jobb, mit tavaly. A permetezésben már változtattunk idén, almamoly ellen pl. biotermesztésben engedélyezett kitinszintézis-gátlót használtunk, feromoncsapdákkal monitoroztunk, de az eredmény azért nem olyan, mint a régi szerrel. Vagy csak tapasztalatlanok vagyunk még a kezelések időzítését, sűrűségét illetően. Igaz, az időzítésnek nagy gátja az időjárás sajnos. A lombozat gyönyörűen megúszta a gombabetegségeket és a varasodás sem okozott túl nagy problémát. Az almák tehát érlelődnek, süttetik a hasukat. A néhány nyári almafánk beérett, leszedtük, megettük, eladtuk a ragyogóan piros, mosolygos és üdén savanykás termést.
Időközben leérett a kajszi, ami nem kis mennyiséget produkált az idén, jutott belőle mindenkinek, bár még 2 héttel később is keresték. Sokat megettünk, eladtunk, tettünk el lekvárt, a magok a napon száradnak, hogy rendkívül egészséges téli csemege váljék belőlük. A maradékból pedig jófajta pálinka is készül hamarosan. Gondolkodom a jövőre nézve egy házi aszalóberendézesen is. De ez ráér, a tapasztalatok szerint legközelebb olyan három év múlva esedékes hasonló bőséges sárgabarack termés.
Az őszibarack csakis a családé. Bár jónéhány fánk van, és jónéhány fajtánk, meg keresik is, mind megesszük, eltesszük befőttnek, pürének, megisszuk lének, és most jó sok pürét lefagyasztottam a kicsinek is, hisz hamarosan eheti már. Süteményekbe és lekvárnak is a legeslegjobb. Hihetetlenül tartja természetes ízét bármilyen módon is dolgozzuk fel. Isteni levelestésztával, vagy polentatortának például.
Most pedig jócskán benne járunk a szilvaszezon kellős közepében. A Szilva. Az egyik legcsodásabb gyümölcsünk. Sokoldalúan felhasználható, az íze mennyei, ráadásul nagyon egészséges is (bár melyik gyümölcs ne lenne az?). Amit nem adunk el, abból készül anyósom félelmetesen finom fahéjas szilvalekvárja, válogatott szemekből a szilvapálinka, és ha nem nyersen fogyasztjuk, akkor gombócba, isteni süteményekbe kerül. Jövőre kellene aszalni is.
Kicsi konyhakertem kiváló vöröshagymát adott nekünk az idén, zamatos, kellemesen erős, tökéletesen egészséges és tökéletesen bio. Annyira érződik rajta, hogy a talaj, amiben termett úgy negyve éve biztos nem látott műtrágyát (amikor lesz időm, a télen, szeretném összefoglalni, hogy miért gondolom sokkal nagyobb ellenségnek a műtrágyázást a vegyszeres növényvédelemnél), szakszerűen művelték, pihentették, ha kellett és pár évvel ezelőttig sok-sok kapirgáló tyúkocska tartotta rendben. Szépen terem a sárgarépa, a petrezselyem, gyönyörű a zeller, a cékla, és most indultak be igazán a különböző tökfélék, nődögél a másodvetett zöldbab. Rengeteg a paradicsom bár az utóbbival nem vagyok tökéletesen elégedett, egyedül saját hibámból kifolyólag, ugyanis nem a legjobb fajtákat választottam.
Azért nem fenékig tejfel a gazdálkodó lét, ott van például a növényvédelem időzítésének kérdése, a szerek ára (főképp a biogazdálkodásban engedélyezetteké), a hideg és az eső, meg a hatalmas gaz, te jó ég, küzdelem vele az élet, tönkrement az egyik traktor, a nagy fűkasza, a régi szivattyú, stb. Komolyan, ezen a nyáron nem volt olyan hét, hogy valami ne ment volna tönkre, omlott volna be, dőlt volna össze. Ami pedig a legnagyobb probléma, hogy manapság sokkal nehezebb megbízható, hosszúéletű, jó minőségű alkatrészeket, szerszámokat, hasonlókat beszerezni, mint régen. Anyaghibák, pillanatok alatt lejáró szavatosság. Szomorú. De ennyi bőven elég is a panaszkodásból.
