Vasárnap, azaz 3 napja szedtem először a Lollo rosso és Lollo bionda tépősalátáimból. Nagyon finom, ízletes levelek, és a tudat mellé, hogy a föld, amelyen nőtt évtizedek óta nem látott műtrágyát, növényvédőszert. Kiváló. Az pedig hab a tortán, hogy a tisztára mosott levelek a frissen tartó edényben a hűtőben még ma is harsogóan frissek és gyönyörűek. Este összedobok valami jó kis salátát belőle, amiben jut még szerep némi hagymának, kakukkfűnek, reteknek, és egy kis maradék sültcsirkének is. (Itt kell beillesztenem egy linket, ami egy tanulmányhoz vezet, és ami indokolja, hogy miért fogyasztom főképp a saját salátámat, amelyről tudom, hogy mikor és milyen szerves, vagy műtrágyát kapott /- egyáltalán nem kapott/, mikor és milyen időben, honnan szedtem le, stb., mert bár a levélzöldségek valóban a legegészségesebbek közé tartóznak, de jó tudni mit is eszünk, ha levelet eszünk.)
Közben pedig folyik az aktív bréjnsztormingolás, ami a biogazdaságot illeti. Most sajnos, vagy hálistennek egy hétvégényi szünet következik a kertelésben. Azért sajnos, mert hiányozni fog (nagyon hiszek a "gazda szeme hizlalja a jószágot" elv hitelességében, de remélem ezúttal megteszi a gazda rokonainak a szeme is) és mert úgy fogom érezni, lemaradok valami minden bizonnyal egetverően fontos történésről. Viszont azért hálistennek, mert így végre egy hétvégén nem fogunk ájulásig dolgozni, hanem relaxálunk egy csöppet, ami azért ránk fér.
Ha majd ez lesz a főállásom, akkor hozzá kell szokni a márciustól októberig tartó koránkeléses munkadömpingre, viszont télen azért lehet majd lustálkodni is.
Legyek harca a salátán:
.JPG)
Lollo rosso, Lollo bionda (közvetlenül fogyasztás előtt):
.JPG)
