A hosszú-hosszú hallgatás oka semmiképpen sem az, hogy felhagytunk terveinkkel, álmainkkal. Éppen ellenkezőleg, egy nagy lépéssel közelebb kerültünk hozzájuk. De haladjunk csak szépen apránként, lépésekben.
Tehát a csendnek két fő oka van.
Az egyik, hogy tavaly nyár, pontosabban nyár vége óta bizony számos hatalmas nagy változás történt az életünkben, ebbe tartozik jó is rossz is, és tartozik egy nagy költözködés története. Volt tehát sajnos is és hála Istennek sok-sok dolgunk, amivel úgy mostanra, az új év kezdetére végeztünk valamelyest.
A másik ok, természetesen a víz. Ami az idén mindent vitt. A konyhakert nagy részét, a mosolyt az almák piros hasáról, néhány sor szilvafát, a pincét. És még sorolhatnám. Kilopta az ízt a paradicsomból, megrövidítette a répát, depresszióba sodorta a kutyákat. Néhány megfelelő helyre telepített tökféle (ugye azok a vízigényes kabakosok) jó szereplése kivételével sajnos semmi nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. De természetesen nem tétlenkedtünk. Új, varasodás-rezisztens almafajtákat szereztünk be, málnát és szedermálnát telepítettünk, terveztünk és tanultunk. Küzdöttünk, természetesen almát szedtünk, betakarítottunk, mélyhűtöttünk, befőztünk, hálásak voltunk minden napsugárért, mentettük, ami menthető, de 2010 biztosan nem a legjelesebb éve lesz kertünk történetének. Mindezzel együtt azért kimondom, mi még szerencsésen megúsztuk. Nem látta kárát a ház és a megélhetésünk sem. Sokakhoz képest, nekünk mindez csupán kellemetlenség az életünkben.
De ugyanakkor kicsit elfáradtunk. Nem is ez utóbbi, inkább a másik ok miatt. Most, mint a természet, és az almáskert a hó alatt, kicsit téli álmot alszunk mi is, készülünk a tavasz nagy (de még milyen nagy) új kihívásaira. Pihenünk sokat, töltekezünk, mert az ember nem zsigerelheti ki magát büntetlenül semmilyen cél miatt. Biztosan tudom, hogy a feltöltődés egyetlen percét sem spórolhatjuk meg semmiképp. De a négy fal között, a visszavonultságban és várakozásban azért folyik az agymunka, a tervezgetés. Hisz most már valóban ez az életünk, mert végre valahára hazaköltöztünk a KERTÜNKHÖZ.
Tehát a folytatás hamarosan következik, sokkal-sokkal komolyabban, mint eddig.
