Kertész leszek...

Kizárólag természetesen virtuálisan, vagyis elhatároztam, hogy nem netezek egy darabig. Na jó, egy hónapig. Semmi különös ideológia nincs mögötte, csak az, hogy fársztó és sűrű most az élet. Az van, mint már említettem, hogy én általában semmit nem csinálok félgőzzel, így ha egyszer bekapcsolom a gépet, a-tól z-ig elovasok minden általam követett blogot, rászabadulok a facebookra, bejegyzéseket írok, elolvasok kábé 25 receptet és 4-5 különböző webes magazint a bulvártól a szakmán át a tudományig. A sok csecsemőgondozási és egészségügyi mifenéről nem is beszélve. Na ez utóbbiak a legártalmasabbak a lelkivilágomra.

Az élet meg persze zajlik, és mikor órákig a net előtt ragadok, úgy érzem, túl sok fontosabb dologról maradok le, fontosabb feladatokkal maradok el. Mivel abban a szerencsés, ám fárasztó helyzetben vagyok, hogy a babázás mellett a hivatásomnak is hódolhatok, elég kevés az időm. Imádok írni a kertről, fotózni, de most nyakunkon a valóság, vagyis érik a sárga- és lassan az őszibarack is, a nyárialma, a málna, a zöldségeskert is ontja magából a termést, és ezzel együtt munka is van rendesen. Házunk felújításán is elég sokat dolgozunk mostanában, nyaralni is fogunk, van rendesen tanulni, tanulmányozni valóm, és még szeretnék időt szakítani olvasásra, pihenésre, kis lelki életre is. Ami pedig a legfontosabb, minél több időt szánni a gyerekemre, a férjemre, a szüleinkre, és a barátainkra (végre nem a facebookon, hanem személyesen). Nem csak időt, energiát.

Tudom, ezért elég lenne csak csökkenteni a netezést, de az nem megy. Ha egyszer nekiülök, nincs megállás, kicsit függő vagyok. Meg igazából elegem van a túl sok információból. Mióta létezik a net, rajta lógok. Picit kipróbálom nélküle. A naplót azért írom, mert a kert krónikája nem szünetelhet addig sem.

Ha esetleg követne valaki, hamarosan újra találkozunk, hiszen a kert nem tart nyári szünetet, egy hónap alatt rengeteg újdonságot produkál!

A kedvező időjárást kihasználva pedig vetettem bébicéklát, és céklát, karós- és bokorbabot másodvetésként, meg egy újabb adag rukkolát, tépő- és madársalátát, hogy legyen szép friss zsenge. Pici fiam nagyban segített, hordozójában üldögélt az ágyás szélén, onnan dirigált. A kapáláshoz már magamra kötöttem. Leszakad a derekam.

Már majdnem itt a következő hétvége, de most van időm fényképes krónikáját elkészíteni. Az elmúlt kábé 2-3 hétben mérsékelt volt a hőmérséklet, eső is esett időnként szépen, és csúnya szelek fújtak, így hol jobban tudtunk dolgozni, hol kevésbé. Sajnos nem igazán kedvezett az időjárás a permetezésnek, így a szilvamoly ellen lehet, kissé megkéstünk. Permetezni szélcsendes időben lehet, szertől függően ugyan, de legalább 6 óráig nem eshet utána eső, nem szabad 25 celsius felett napsütésben, és nem szabad 10 celsius alatt, valamint ha vizes a lombozat. Hát nem volt egyszerű, főképp a hideg hajnalok, a kiszámíthatatlan esők, és a szinte folytonos szél miatt. Emellet azért sok egyebet végeztünk, és nagyon szép napokat töltöttünk a kertben. Megpróbálkoztam a damilos kaszával. Jó nehéz, de tetszik, csak végül az eső bezavart a cserépkályhával fűtött finom meleg szobába. Most meg 37 fokot is jósolnak. Őrület.

Íme az elmúlt hétvégénk képekben:

Végre érik a család és a vásárlók nagy kedvence, a sárgabarack. Általában minden második évben sikeredik ilyen szépre a termés. Ennek, most sokan örülhetnek. Készül belőle gombóc, sütemények, lekvár, pálinka, és természetesen jó alaposan belakmározunk belőle. A magját pedig, ami rendkívül értékes vitaminforrás, kiszárítva eltesszük télire, és megesszük majd. Szerintem finomabb a mandulánál is.

Az időjárás olykor lekergetett minket a pincébe.

Ahol készül már a cefre.

Az utolsó vödör cseresznye. Azért is szeretem, hogy van cseresznyénk, mert ilyenkor, a túlérés határán valami elképesztően finom, és így piacon fizikai képtelenség hozzájutni. Egyébként ez a fajta csupán a korábban leérett Germersdorfit hivatott porozni, de szerintem sokkal-sokkal finomabb. Sajnos nem tudom a nevét.

Amikor nem esett az eső, kaszáltunk.

Kóstolónak pedig érik a málna. Egyúttal szembesültem vele, hogy komolyan neki kell ülnöm a málna növényvédelmének.  

A hagymával viszont nagy szerencsénk volt az idén. Ilyen gyönyörű lett, csak azt sajnálom, hogy nem kétszer ennyit duggattam. Finom, ízletes, nem túl erős, nem vizes, szerintem fenomenális a textúrája, és teljesen megkímélte a hagymalégy is. Most ez vagy véletlen, vagy tényleg beválik, ha sárgarépával vetem vegyesen, vagy esetleg az időjárás miatt alakult így. Sajnos nem tudom, de nagyon örülök. Tényleg, a sárgarépa is meglehetősen szép. Csak sajnos eső híján eddig nem tudtam egyelni. Lehet, hogy frissen el fog fogyni az egész. Persze állandó hagymaszagunk van, de legalább nagyon egészséges.

 Eddig szépen alakul a paradicsom is. Ha most jönnek a melegek, remélem szépen zamatosra érik majd. Jövőre szeretnék igazi hagyományos régi fajtákat beszerezni, de ennek majd a téli hónapokban alaposabban utána kell még néznem. (note: Debreceni Egyetem, Agrárcentrum, Paradicsomprojekt) Sikerült valódi flow élménybe kerülni, és elkezdtem elrendezni egy-két tő paradicsomot, majd 1 jó óra múlva azon kaptam magam, hogy csodálatosan rendbeszedtem az egész ágyást. Most már nem rajtam múlik, hanem az időjáráson, és a fajtán...

Nyárialma és sárgabarack várakozik a vevőkre a raktárban .

Ettől őrülnek meg a kutyák:

Cseréltem apukámmal egy kis kosár sárgabarackot és némi zsenge sárgarépát egy gyönyörű, frissen érett piros paradicsomra. Szeretem az ilyen üzleteket.

Részletekben tudom ugyanis gondozni a zöldségeskertemet. A gyerek hol rámkötve, hol babakocsiba, hol pedig a mamákkal, én meg már harmadik napja dolgozom azon, hogy kiirtsam a teljesen becsődölt zöldborsót, és a helyére céklát, karósbabot és néhány salátafélét vessek. Kábé 3 órányi meló, de nem baj, optimista vagyok, lassan csak befejezem.

De azért működik ez így is, csak lassabban. A héten egyik délelőtt például felpakoltam a családot, és kimentünk kertezni. A mamák lelkesen babáztak, mi pedig Apuval, rendbetettük a paradicsomokat, a tököt, és megkapáltuk a málnást is. Ami egyébként iszonyú finom málnát terem máris! Hétvégére kiköltözünk és dolgozunk. De jó lesz!

Ja, és köszönjük a szép esőt (24 mm)

Olyan jó szezon volt ez, hogy muszáj említést tennem a cseresznyéről. Csupán két fánk van, de jóllakatták az egész nagycsaládot, ami nem kevés ember, került belőle befőttnek való, rengeteg, a maradékot pedig sikerült eladni a piacon. Úgy tűník a színcsapdák megóvtak minket a cseresznyelégytől (ők ugyanis a sárguló cseresznyébe igyekszenek petézni, így a számukra oly vonzó sárga lapokon végzik szegénykék), én például 1 db kukacost találtam összesen, pedig nap, mint nap teleeszem magam vele.

Hasonló jókat remélünk az őszibaracktól is:

30 tő Aranyfürt.

100 tő Fertődi zamatos.

10 tő szedermálna.

Egyelőre.

Az aranyfürtből 19.-e körül, a fertődi zamatosból pedig tegnap kóstóltuk az első szemeket. Zamatos málna. Mmmm.

fő motívuma idén egy narancsszínű körömvirág, ami csak úgy kikelt a petrezselyem közepén.

mondom, tény, hogy sok egyéb mutogatnivaló nincs benne az idén. Ja, talán a petrezselyem,

na és talán az igen jól sikerült gyönyörű és finom vöröshagyma természetesen szintén a fő attrakció mögött.

A borsó is csak virágzásában volt szép, egy része leérett, a többi tönkre ment, a maradékot meg nyersen lelegeljük. A hónapos retket kukacok fogyasztották el, a saláta rosszul kelt a csapadék, és öntözés híján, a rucola fölmagzott kellő gondoskodás hiányában, a pasztinákot anyós véletlenül kikapálta, mert nem látszott ki a gazból, a krumplit megette a krumplibogár, a cékla szintén nem kelt rendesen. Most, hogy végre van időm valamelyest foglalkozni vele, a paradicsomok egész ígéretesnek tűnnek, hála Apának, aki átsegítette őket a kezdeti nehézségeken. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy kiültetésük után egy nappal 18 palánta megfagyott, ebből 5 túlélt, a többit meg pótoltuk. A tökféléknek talán még van esélyük, mert képesek elnyomni a gazt, ja meg esetleg a sárgarépa, ha kiritkítom. Már kóstoltam, isteni, úgyhogy megérné. Komolytalan vagyok tudom, de most nem tudom másképp kezelni. Szabad (ha-ha) vegyértékeimet leköti az a 130 kicsi málnatő, amiről gondoskodnom kell. 

továbbra is gyönyörű.

Közelebbről,

és még közelebbről is.

Az alábbi feromoncsapdákkal próbáljuk monitorozni az almamoly rajzását a védekezés megfelelő időzítése érdekében. Meglátjuk mennyire válik be. Állítólag, ha van benne 3-5 moly, az erős rajzást jelent. Azután épp 2 héttel kéne védekezni. Namost mi a kirakás másnapján úgy 20-at találtunk benne. Akkor most mi van? Meglátjuk, hogy sikerül a védekezés. Az időjárás sosem jó a permetezéshez, vagy fúj a szél, vagy perzsel a nap, vagy eső/harmat várható. Néha akad egy meleg hajnal, amikor lehet. Kész előny, hogy a gyerek 5 kor kelt minket.

Akkor tehát meséljenek most a fotók, először is a mi kis városbéli kertünkről. Hiába, ha az embernek kábé ugyanaz a hobbija, mint a munkája, azt nevezik hivatásnak. A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy ez a kert jelen helyzetben 99%-ban Apukám gondoskodása nyomán virágzik ilyen szépen. Mi a kisfőnökkel jobbára csak élvezkedünk benne.

A kapubejáró strázsái:

Picit beljebb elegendő munkás kéz híján már mindent felver a gaz. De így is gyönyörű. Mikor a főnök engedi errefelé szoktam gazolni, gyomlálni, metszegetni.

A levele éppen nem a legszebb most, de nagyon finom. A szamóca kint a kertben igen macerás növény, ez a cserepes megoldás ezzel a csüngő fajtával viszont nagyon is bevált nálunk és még dekoratív is. Nem is kell mondani, hogy muskátli helyett mi himbálózik a terasz fölött. Ráadásul nagyon hosszan terem.

Korai palántanevelés, többszöri átültetés, és a cserepek napi többszöri napsütés utáni kitartó hurcolása után lettek kiültetve és íme már érik az idei első paradicsom (megettünk június 18-án, valódi, húsos paradicsomízű finomság).

Érik a tayberry,

 és a meggy is,

ami időnként összecsókolózik a sárgabarackkal.

Apu büszkesége, egy csodaszép kis szőlő ültetvény a város közepén, és igen, bor készül belőle.

Közelről is mutatós.