Kertész leszek...

Ez itt most nem kert, nem növény, nem szakma, hanem személyes, de a történelmi hűség kedvéért muszáj feljegyeznem.

Szóval...  azt hiszem most kicsit meg kell állnom, és átértékelnem a kerthez való viszonyomat, mert szokásos törekvésem a tökéletességre eléggé rányomja a bélyegét életem összes többi részére. Szó sincs róla, hogy feladnám, vagy akár szüneteltetném, nem, csak kicsit kevésbé fogok rágörcsölni. A konyhakertre például. Sikerül, ahogy sikerül, mert be kell látnom, hogy egy kisbaba mellett mindenre nem lehet időt szakítani. A most együtt töltött perceket később nem pótolhatja semmi. Bár, figyelve az elmúlt hetekben Németországban kitört járványt, bizalmatlanságom a zöldségek és gyümölcsök és élelmiszerek iránt fokozódott. Szóval most az első a családi nyugalom, a babázás és csak utána jöhet a kert. Rájöttem, hogy kénytelen vagyok pihenni is. Szóval a konyhakertet most kissé hanyagolom, a málnást azért igyekszem ápolni (pl. ma is kapáltam egy jó alaposat), és amennyit csak tudok, segítek a többieknek a gyümölcsösben. Bár tele vagyok tervekkel, ötletekkel, kripóbálni való receptekkel, picit visszafogom magam, és most egy ideig szöveg helyett képek mesélnek majd helyettem kis családunk idei évéről a varázslatos almáskertben.

Az elmúlt időszakról a kert vonatkozásában annyit, hogy férj küzd a növényvédelem időzítésével, ami egy teljes állás, a gyerek, és az időjárási viszonyok mellett nem is olyan egyszerű, kapálunk, kaszálunk, fát aprítunk, locsolunk, vetünk, ültetünk, karózunk, és minden este cseresznyézünk is egy nagyot. Babánk pedig hol babakocsiban, hol valamelyikünkre kötve, hol egy bébiszitter társaságában mindig ott van, hogy szokja a gondolatot, parasztcsaládba született.

Mivel nálam kifejezetten szervesen kapcsolódik a hivatás és a háztartás, az ilyen témájú bejegyzések csak kicsit számítanak offnak. Mivel nagyon sokat foglalkoztat a háztartás egyszerűbbé tétele, és a kicsit környezettudatosabb életmód nagyanyáink és nagyapáink világa, így eztán ennek is helye lesz itt.

Tehát.

esik, esik, esik, esiiiik!!!!

Minden cseppje aranyat ér.

Valahogy elkerül minket minden zuhé, ami az elmúlt hetekben országunk fölé érkezett. Locsolunk, de a kertnek, főleg a konyhakertnek, a frissen telepített málnának és az ősszel ültetett gyümölcsfáknak jót tett volna azért, na meg anyósnak, aki szegény a jelentős távolságokra való tekintettel esténként nem csekély időt tölt az öntözőberendezés (vö. slag) húzkodásával.

A dolog jó oldala, hogy a nagy szél és a jég is elkerült minket egyelőre és a korán érkezett fagyosszentek is csak a frissiben kiültetett paradicsompalántákat nyúvasztották meg. Találtunk azért öt darab túlélőt és pótoltuk a többit.

Mostanában a dolognak merőben a szubjektív oldalával foglalkozom, kevés időm jut igazán szakmázni, babázom sokat és élvezem, intézem a család és a háztartás ügyeit, a maradék időben pedig kertészkedem, ahelyett, hogy olvasgatnék róla. De almaszedés  és rügypattanás között talán lesz idő erre is.

egy néhány hetes kisbabával és az ember azért erősen akadályoztatva van mind a munkavégzésben, mind a szakirodalmazásban, nem is beszélve gondolatai összszedéséről és összegzéséről. Ez utóbbi, tehát az írás marad mindig a végére. Úgy döntöttem, hogy nem is várok magamtól el nagy dolgokat etéren, néhány bejegyzés időnként, többre most nem futja.

A gyümölcsösben ilyentájt főképp kaszálás, és permetezés zajlik. Jövő évtől tervezzük a biogazdálkodásra történő áttérést megkezdeni, úgyhogy a növényvédelem ősztől lesz igazán érdekes és fontos, akkor szeretném részletesen lejegyezni, a tapasztalaltainkkal együtt. Már azért idén is használunk feromon-csapdákat az almamoly rajzását megfigyelendő (durván erős rajzás volt egyébként), színcsapdákat cseresznyelégy ellen. Növényvédőszereink jelentős része már most is megfelel a biogazdálkodásban alkalmazható szerek listájának, elsősorban természetesen a gombabetegségek elleni szerek, műtrágyázni meg sosem szoktunk.

A málnást szülés után két héttel megkapáltam, öntözzük, és lessük, a gazda szeme hízlalja a jószágot ugyebár, szépen fejlődik. A szedermálna és a fertődi bőtermő mind egy szálig megindult, az aranyfürtből néhány tő elpusztult. Ez szerintem még így is nagyon jó arány, tekintve a januári felmelegedést, az utána következő elhúzódó fagyokat és a tavaszi szárazságot. Ezek egyike sem fedi éppenséggel a málna ökológiai igényeit. Megeredtek a ribizlik, feketeribizlik, a meggy és a berkenye is.

A konyhakert so-so. A hagyma szép, a retek piros héjában több a kukac, mint a retek, a borsó szép, egy sornyi tépősaláta szőrén szálán eltűnt. Dehát idén nem is igen foglalkozom vele, csak hagyom, hadd nőjön, ami akar, aztán lesz, ami lesz. Sajnos főzni úgysincs sem energiám, sem időm. Azon igyekszem, hogy őszre, mire az utódot kezdhetem etetni, legyen cékla, pasztinák és sütőtök. Alma lesz, és fagyasztok le őszibarackot is. Idén talán ez lesz konyhaművészetem csúcsa.

Lényeg, hogy süssön sokat a nap, essen néha egy kis eső, és sosem jég! Ha így lesz, akkor sok zamatos szép gyümölcsöt eszünk az idén.

Ha még tudnék gondoskodni megfelelően a hagymás virágaimról is, és fotózni egy kicsit, akkor egészen elégedett lennék az eredményekkel, az elmaradások ellenére is.

Kisbabánk vasárnap lesz 6 hetes, így napjaim nagy részét most Ő irányítja, DE apa azért serényen dolgozik a kertben, elsősorban most a növényvédelmi feladatokat végzi, szóval leginkább permetez. Időközben megrendeltük a Biokontroll Hungária Kht. egységcsomagját a biogazdálkodásva való áttérés szabályozásáról és mikéntjéről, és örömmel láttuk, hogy a jelenlegi növényvédelem és művelésmód nem is igényel olyan óriási reformot, ahhoz, hogy megfeleljen a gyümölcsöskert a feltételeknek. Más kérdés, hogy adminisztratív feladatok azért lesznek rendesen, meg hát ugye a várakozási idő. De talán mire ismét százszázalékosan belevetem magam a munkába, talán össze is jön.

Egyébként nagyon jó dolog, hogy a baba mellett is dolgozhatok valamin. Intézem a papírmunkát, és amikor csak tehetem megyek is a kertbe. Hogy mire kisfiam hozzátáplálása megkezdődik legyen saját bio céklánk, sütőtökünk, pasztinákunk is az alma mellett. A konyhakert szépen alakul, és ápolom, művelem az ősszel telepített (egyelőre) kicsiny málnásunkat is. Meg természetesen olvasok, olvasok, olvasok szakirodalmat.

Természetesen már a baba is járt a kertben, eddig babakocsiban nagymamával, de nagyon várom már, hogy minél több időt tölthessünk kint együtt, először hordozóban jön majd, azután a saját lábán, remélem szeretni és élvezni fogja annyira, mint mi.

Nos, ez volt a március 26-27-i hétvégénk. Szombaton elvetettem az összes tavaszi zöldet, vasárnap pedig világra hoztam kertünk reménybeli örökösét, a kisfiunkat. :-)

De hogy a fő témánál maradjunk, a konyhakert helye a tavalyi év után okulva egy kevéssé vizes területen lett kialakítva, ugyanakkor az öntöző rendszer közelében található szükség esetére. Az előző évre választott vizesebb területen azért fogok majd próbálkozni tökfélékkel. Ezúttal mellőztem az ágyások kialakítását, és soronként vetettem, meglátjuk mennyire válik be. A kedvező szomszédhatásokra igyekeztem koncentrálni (növényvédelmi szempontok, térállás, talajtakarás, tápanyagfelvétel), remélem eredményes lesz. 

A sorok így következnek egymás után:

tépősaláta (lollo bionda), hónapos retek, madársaláta, hónapos retek, tépősaláta (lollo rosso), sárgarépa, hagyma, hagyma, sárgarépa, hagyma, hagyma, sárgarépa, zöldborsó, zöldborsó, zöldborsó, petrezselyem, valamint elszórtan némi kapor és snidling a sorok között a megfelelő helyeken.

A sorok természetesen folytatódnak majd, sokféle későbbi vetési idejű növényt tervezek, és a paradicsompalánták is szépen növekednek a kiültetésre várva. Növényvédelmi célzattal zeller, fokhagyma, néhány virág, fűszer- és gyógynövény is szerepel még a repertoárban.

Még aznap elégedetten konstatáltam, hogy az ősszel ültetett ribizli, feketeribizli, berkenye és meggy nagyon szépen megeredt, és talán lesz valami a nem kis mennyiségű szedermálnából és málnából is. Ez utóbbit nagyon is remélem, mert komolyabb terveim vannak vele...termesztés...lekvár...ínyenc különlegességek...egyebek...

Ezután a mozgalmas szombat után, pedig következett egy még mozgalmasabb csodálatos vasárnap, amikor is nagyon pontosan időzítve megszületett a kisfiunk. Nagyon rendes volt, hagyta, hogy anyukája még elintézze a legsürgősebb kerti teendőket. Születése alkalmából apukája mindjárt ültett neki egy diófát, hiszen arra mondják hagyományosan, hogy a fiának ülteti az ember. (Alsószentiváni 117) 

Természetesen az első virágok, mint például a krókusz,

vagy a som,

vagy a napon sütkérező balkonládákba szánt paradicsom- és paprika- és szamócapalánták, rózsatövek, és egyebek.

Röhögök magamon közben, mert amilyen tempóban zajlik az élet, és amennyi a feladat, tulajdonképpen álmodozásra még csak gondolni sem lenne szabad, de mégis... A következők tervezéséről képtelen vagyok lemondani:

1. Még az idén építeni egy új kaput és egy szép bejárót az almáshoz.

2. Jó alaposan rendbe szedni a raktárt.

3. Az ősszel megkezdett bogyósgyümölcs-projekttel fogalakozni minél többet, legalább elméleti síkon.

fotó: adamapg.freeblog.hu

4. Rózsa- és virágoskert a bejáratnál. (Sóhaj és további röhögés magamon.)

A metszés, és a sorok rendbetétele szerencsésen befejeződött, már ami az almást illeti. Még az őszibarack van hátra, de arra még akad egy kis időnk.

Most még bio-zöldségeskertünk talajelőkészítése folyik, amit, sajnos több okból kifolyólag nem tudtunk elvégezni az ősszel. Reményeim szerint a dolgok idén nyárra visszatalálnak a rendes kerékvágásba és onnantól kezdve rendesen végezhetjük a kert körüli munkálatokat, a megfelelő időben. Egyelőre azonban meg kell elégednünk egy nagyon egyszerű kis zöldségeskerttel, amit még csak nincs is időm és energiám túltervezni. De azért a kedvenceim benne lesznek, úgy mint, hagyma, retek, saláták, fűszerek, fokhagyma, paradicsom, cékla, pasztinák, sárgarépa, borsó, patiszon, cukkíni, sütőtök, karalábé, némi virág és néhány fűszer remélhetőleg. Idén (alapul véve Gertrud Franck Öngyógyító kiskert c. gondolatébresztő munkáját) úgy tervezem, hogy a konyhakert a jó szomszédi viszonyokon alapuló növénytársításról fog szólni. Ha minden jól megy ezzel rásegítünk a növények kórokozóktól és kártevőktől való védelmére, segítjük és kiegyenlítjük tápanyagfelhasználásukat, valamint talán a gyommal való küzdelmet is mérsékelhetjük. Nem utolsó szempont az sem, hogy ezáltal olyan talajtakarás alakulhat ki a kertben, amely megakadályozza a túlzott párolgást, a talajban tartja a vizet. (Kérdés, idén lesz-e szükség erre?) A növényeket mindenesetre vegyesen fogjuk telepíteni, nem külön ágyásokba, hanem soronként mást és mást, sőt soronként vegyesen is. Tudom, ezzel nem a spanyolviaszt találom fel, de én még ezzel így nem próbálkoztam, és tényleg kíváncsi vagyok. Jövőre pedig megpróbálkozom híven követni a módszert, kicsit már saját tapasztalatokra is hagyatkozva, és természetesen őszi talajelőkészítéssel.

Igen sok munka lenne a házunkat övező kertecskében is (ami méreténél fogva inkább kert, mint kertecske), amire jelenleg nincs kapacitás. DE! Igyekszünk mindent kézben tartani.