Kertész leszek...

Úgy várom már, hogy ez legyen:

De addig is:

A hőmérséklet napról napra emelkedik, éjjel ugyan még fagy, de a természet azért lassan-lassan megadja magát végre a nap egyre melegebb sugarainak. Voltak gyönyörű behavazott téli napok,  de azt hiszem már mindenki a tavaszt lesi nagy várakozással. Idén még mindig másodállás marad a kert, de legalább már 200 helyett csak 4 km földrajzi távolságra van. A fő profil továbbra is az alma, de a kísérletezés nem áll meg. Érkeztek és még érkeznek új gyümölcs fajok és fajták, zöldség, virág, egyebek. A tervek között szerepel még némi egyéb fejlesztés, új kapu, bogyós gyümölcsök, ilyesmi.

A legfontosabb most az almás megújítása, ezért már január közepe óta zajlik a metszés. Igaz, jobb kicsit későbbre időzíteni, amikor a nedvkeringés már megindult a fákban, gyorsabb a sebgyógyulás, de nem volt mit tenni, mert a terület nagy, és sajnos az utóbbi években meglehetősen elvadult, a munkás kéz kevés, március végére, a lemosó permetezés idejére pedig meg kellene lenni vele. A sebfelületeket meg lehet azért kezelni, gyógyulásukat segíteni. Igaz ez meglehetősen babra munka, de hozzállás kérdése. Egy kis ecsettel kenegetni a fagélt naphosszat az ágak végére felér egy meditációval.

A metszés révén pedig kitisztulnak a sorok, könnyen jár bennük a traktor kaszálásákor (nálunk teljes a fűborítottság a kert egész területén, kevesebb vizet párologtatunk el, és sokkal szebb is) és permetezéskor. A már termőre fordult gyümölcsösben a karbantartó metszés a fák magasságának és szélességének szabályozását, az optimális hajtásnövekedést és gyümölcsberakódást, a jó gyümölcsminőséget és a növényvédelmet elősegítő korona kialakítását hivatott biztosítani. A jó metszés azért is fontos, mert a kedvező koronaformának köszönhetően a termés nagyobb és szebb, kedvezőbb a gyümölcs színeződése, könnyebben átjárja a szellő és a napsugár, az így kialakított mikroklíma a lombozatban kevésbé kedvez a gombabetegségeknek, és még sorolhatnám. Fontos, hogy a fejlettebb rügyeket kíméljük, a kissebb, túl hosszú, ám vékony, fejletlen rügyeket hozó hajtásokat eltávolítsuk. A metszés pontos technikájának kiválasztásához mindig érdemes forgatni a szakkönyveket, főleg ha nincs gyakorlata benne az embernek. A mi gyümölcsösünk intenzívnek nem nevezhető, nem is törekszünk rá, a munkálatok kézzel és géppel vegyesen történnek

Közben próbáljuk megtervezni az éves növényvédelmet, kicsit kutakodunk az újabb, esetleg biogazdálkodásban engedélyezett szerek területén. A gyümölcsös teljes átállítása biogazdálkodásra óriási költségekkel hosszú idő alatt valósulhatna meg, így erre jelenleg irreális lenne törekedni. De arra nem, hogy szakszerűen, a lehető legátgondoltabb vegyszerterhelés mellett igyekezzünk kiváló minőségű és tiszta, zamatos gyümölcsöt termeszteni. Ez eddig is így volt (bizonyság rá a sok visszatérő, elégedett vásárló), ezután is így lesz. De ez nem tart vissza attól, hogy zöldségeskertemben elsősorban, és talán kizárólag biológiai elvek alapján gazdálkodjam. Tavaly is sikerült, idén talán még jobban fog.

Szunnyadó gyümölcsfák:

 Terepbejárás:

 A kerítésen túli világ:

Kedves szomszédság: 

A hosszú-hosszú hallgatás oka semmiképpen sem az, hogy felhagytunk terveinkkel, álmainkkal. Éppen ellenkezőleg, egy nagy lépéssel közelebb kerültünk hozzájuk. De haladjunk csak szépen apránként, lépésekben.

Tehát a csendnek két fő oka van.

Az egyik, hogy tavaly nyár, pontosabban nyár vége óta bizony számos hatalmas nagy  változás történt az életünkben, ebbe tartozik jó is rossz is, és tartozik egy nagy költözködés története. Volt tehát sajnos is és hála Istennek sok-sok dolgunk, amivel úgy mostanra, az új év kezdetére végeztünk valamelyest.

A másik ok, természetesen a víz. Ami az idén mindent vitt. A konyhakert nagy részét, a mosolyt az almák piros hasáról, néhány sor szilvafát, a pincét. És még sorolhatnám.  Kilopta az ízt a paradicsomból, megrövidítette a répát, depresszióba sodorta a kutyákat. Néhány megfelelő helyre telepített tökféle (ugye azok a vízigényes kabakosok) jó szereplése kivételével sajnos semmi nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. De természetesen nem tétlenkedtünk. Új, varasodás-rezisztens almafajtákat szereztünk be, málnát és szedermálnát telepítettünk, terveztünk és tanultunk. Küzdöttünk, természetesen almát szedtünk, betakarítottunk, mélyhűtöttünk, befőztünk, hálásak voltunk minden napsugárért, mentettük, ami menthető, de 2010 biztosan nem a legjelesebb éve lesz kertünk történetének. Mindezzel együtt azért kimondom, mi még szerencsésen megúsztuk. Nem látta kárát a ház és a megélhetésünk sem. Sokakhoz képest, nekünk mindez csupán kellemetlenség az életünkben.

De ugyanakkor kicsit elfáradtunk. Nem is ez utóbbi, inkább a másik ok miatt. Most, mint a természet, és az almáskert a hó alatt, kicsit téli álmot alszunk mi is, készülünk a tavasz nagy (de még milyen nagy) új kihívásaira. Pihenünk sokat, töltekezünk, mert az ember nem zsigerelheti ki magát büntetlenül semmilyen cél miatt. Biztosan tudom, hogy a feltöltődés egyetlen percét sem spórolhatjuk meg semmiképp. De a négy fal között, a visszavonultságban és várakozásban azért folyik az agymunka, a tervezgetés. Hisz most már valóban ez az életünk, mert végre valahára hazaköltöztünk a KERTÜNKHÖZ.

Tehát a folytatás hamarosan következik, sokkal-sokkal komolyabban, mint eddig.

Hát most kissé megadtam magam az életnek. Rengeteg munka, rohanás, gondok. Tudom, közhelyes, de ez van. Kétfelé szakadni akkor sem lehet, ha nagyon akarja az ember.

A kerti munka természetesen nem állt meg, de a tervek és a jövő helyett, most a jelenre fókuszálunk. Kaszálás, permetezés, gyümölcsös. Végre eltűnt az a rengetegsok víz, így a napi rutin munkáknak nincs akadálya. A zöldségeskert egy jelentős része viszont megszűnt zöldségeskertnek lenni sajnos. Ettől a kedvem is megcsappant ugyan, de aztán rádöbbentem, hogy sosem lesz olyan év, olyan időjárás, hogy jó. Probléma mindig lesz, és épp az az egyik szép kihívás ebben az életben, hogy hogyan reagálok, oldom meg. Sokminden nem úgy alakult idén, ahogy terveztem, eleinte úgy tűnt, hogy tavasztól már csak a kertre kell fókuszálnom. Nem sikerült, de nem aggódom, szerintem jövőre sikerül. Én pedig máris bújom a könyveket, szövöm a jövő évi terveket, és keresgélem a megfelelő fajtákat. Azért nem elkeserítő a helyzet, mert sokminden maradt, ami csodálatos, finom, és maximálisan sikerült. Amiből fenomenális étkeket készítettünk, ami örömet szerzett. Csak ugye a nyár az úgy telik a kertész számára, hogy dolgozik. A nap után nem sokkal kel, teszi a dolgát, ameddig bírja a melegtől, eszik, alszik, azután teszi a dolgát, amíg engedik a szúnyogok. Ezután élhet is egy kicsit. Írni, olvasni, akkor lehet, amikor eső zuhog, vagy ha az utolsó pirosló almát is leszedtük októberben a fáról. Amikor pedig mégis fellélegezhet, tarthat egy csöpp szünetet, akkor épeszű kertész levendulát szagolgat, cseresznyét eszik, vagy tücsökciripelést hallgat. Lehetőleg távol a számítógépétől.

Végre kivettem néhány napot és eltölthetek otthon 6 egész napot. Három dolgot nagyon nem akarok csinálni. Nem akarok a munkámra gondolni (mármint az irodaira), nem akarok számítógép elé kerülni, nem akarok tévét nézni. Amit pedig nagyon akarok: pihenni, kiüríteni a fejem, dolgozni a kertben, mozogni a szabadban. A kommunikáció pedig merüljön ki baráti beszélgetésekben és könyvek olvasásában. Ahogy magamat ismerem legfőképpen üldögélek majd a kertben, bámulom a felhőket, a fűszálakat és a bogarakat. Semmi különös tervem, csak pihenés, nyugalom, otthon és Víz-Zene-Virág Fesztivál. Azért remélem fogok fotózni, kertészkedni és írni-olvasni is sokat.

Merthogy annyit beszélek manapság az időjárásról, mint az angolok. Én nem igazán tudom, hogy van-e ennek az egész jelenségnek, ami az idei év időjárása valamilyen szimbolikus jelentése, vagy magasabb értelme és fennkölt célja, de már képtelen vagyok pusztán természeti jelenségnek tekinteni. Most komolyan, mintha valamiféle direkt "kicseszés" lenne. Még nem döntöttem el, hogy hiszek-e egyáltalán a globális felmelegedésben, vagy klímaváltozásban, meggyőződésem ugyanis, hogy még mindig túl kevés az adat, és túl rövid az idő, hogy bizton állíthassuk, de ami most van, az kezdi nálam is rezegtetni a lécet. Én egyébként meglehetősen immúnis vagyok lelkileg az időjárásra, sőt kifejezetten szeretem a változékonyságát, imádom az esőt, a kedvenc évszakom az ősz, kedvelem a téli sportokat, szívesen olvasgatok a meleg szobában, amikor kint tépi a világot a szél, de azt sem bánom, ha leolvad rólam a ruha nyáron a város betonján. . Szóval olyan még nem volt, hogy júniusban téli depresszióm legyen...eddig.

De nem, a kertészkedéstől egy kicsit sem tudja elvenni a kedvem. Még akkor sem, ha a dinnyéim és a tökök kipusztultak, és minden bizonnyal ugyanez a sors vár a paprikáimra is, a kukoricám kicsi és sárga, a kertem fele sártengerré változott, és nem ehetek folyamatosan rengeteg friss gyümölcsöt.

Nem gondoltam volna, hogy egy árva hétvégébe ennyi minden belefér. Falbontás, téglahordás, törmelékeltakarítás, eperpehely-készítés, autómosás (2 autó), traktormosás (2 traktor, plusz permetező, plusz fűkasza), cseresznyeszedés, répaszedés, borsószedés, répapucolás, borsófejtés, kukoricakapálás, paradicsomkapálás, karfiolkapálás, kapálás, kapálás, kapálás, gyomlálás nem kis menyiségben, paradicsomkarózás, paprikaöntözés, még egy kis paradicsomkapálás, még egy kis cseresznyeszedés, még egy kis répa és borsó szedés, hagyma-betakarítás, nagy mennyiségű hagyma megpucolása, és még sorolhatnám. Van amit én csináltam, van amit férj, de túlnyomórészt leginkább együtt csináltunk mindent. Ez a jó abban, hogy mindeketten munkamániásak vagyunk közös hobbink van. Számítsuk hozzá a 34 fok meleget napközben, és hogy a délutánok nagy részét átaludtuk. Ezen kívül majdnem minden meccset láttunk. Kiraktuk a tévét a teraszra, áthívtunk néhány barátot, a szúnyogok jöttek maguktól, és senki nem panaszkodott, hogy chips és ropi helyett cseresznyét, répát és borsót tálalunk rágcsálnivaló gyanánt. Gondolom azert, mert volt szotyi meg sör is. Sok meló, meleg, focimeccsek. Király. 

A kertben áll a munka, mert áll a víz. Az almás azért nagyjából rendben van, a szilvás jelenleg egy kisebbfajta mocsár. Zöldségeskertem jó része  víz alatt (ahogy a pince is), egy másik része sártengerré változott, de a többi azért tartja magát. Ami megúszta: csemegekukorica, paradicsom, pasztinák, feketegyökér, borsó, némi hagyma  és patiszon, csicsóka, a sárgarépa egy része és a tépősaláták. Ami kétesélyes: lóbab, zeller, szárzeller, pár brokkoli, paprika, a sárgarépa másik része és a fokhagyma. Ami az esélytelenek nyugalmával küzd, vagy már rég feladta: petrezselyem, pattogatni való kukorica, jégsaláta, a karfiol nagy része, laskatök, sütőtök,  görög- és sárgadinnye,  metélőhagyma, sok brokkoli, és úgy általában a fűszernövények meglehetősen rosszul néznek ki, bár ezek regenerálódó képességében valahogy bízom. Meg aztán maradtak cserépben is. A cseresznye repedezett és sárga, max. halványpiros, a szamóca savanykás, viszont a vártnál több kajszi kötött. Az alma kevesebb, mint tavaly, de legalább nem kell ritkítani. Viszont még mindig keresik a tavalyi almát, így hogy elmarad, illetve késlekedik a szokásos nyár eleji gyümölcsök szezonja. Kevés, nem túl ízes és sajnos meglehetősen drága most az eper, a cseresznye, a meggy.

Mindez nem panasz, pusztán helyzetjelentés. Az időközben megérkezett csodálatos nyári idő szárítja, melegíti a kertet. Nem vagyok hajlandó szidalmazni a kánikulát ennyi várakozás után. Most úgy érzem, mintha nyaralni utaztam volna abból a lucskos, szürke országból ahol élek. Mi pedig még nagyon is jól jártunk. Nem vitte el a víz a házunkat, nem öntötte el az életünket. A szomszéd kaszálón kialakult kis tóban például kacsák tanyáznak most. 

Nem panasz hát, csak némi kényszerű szünet. Egy kicsit elszólít most az egyenlőre még létező "másik élet", a hétköznapok, a munka. De a következő hétvégétől talán már lehet dolgozni, pótolni, ami kipusztult, elvetni, amit még lehet, karózni a paradicsomot, stb....

Addig is elméleti síkon belemerülök az almatermesztés rejtelmeibe. A gyümölcs eddig nem érdekelt ennyire, de minél közelebbről ismerkedem vele, annál inkább rájövök, hogy legalább olyan varázslatos terület, mint a zöldség- és fűszernövények. Másik kedvenc nézőpontomból pedig...gyümölcstorták, rétesek, lepények és piték....hmm.

szakad még mindig. Bele sem merek gondolni, hogy mi a helyzet a sártengerben kertben. Bár jobb is. Úgyis meglátjuk. Tapasztalatom szerint a növények sokkal jobban képesek regenerálódni, mint azt gondolnám róluk, úgyhogy inkább nem aggódom.

Kicsit felülvizsgáltam magamat, és úgy látom, hogy eltértem a témától. Jó, jó az eső is teszi, meg hogy jelenleg sajnos még kétlaki vagyok, és bizony időm nagyobbik részét inkább az irodában ülés, szervezkedés, rohangálás teszi ki, de itt és most megfogadom, hogy maradok az eredeti témánál. Szükségem van valami vonalvezetőre, ami mentén haladhatok a gazdálkodás rögös útján. Valóban komoly terveim, terveink vannak vele. A kerttel, vagy hívhatom családi gazdaságnak is. Így komolyabban hangzik, úgy szebben. Ezennel hivatalosan is "A" tervnek és főállásnak nyivánítom a magam számára. Időbe telik még, amíg valóban azzá válik, de én mostantól így tekintem. Ezzel akarok foglalkozni, ebből fogunk élni. A helyzet az, hogy elég sokan kételkednek benne, és néha magam is kicsit megrémülök, mert fáradságos és kemény menet és munka ez, de akárhogy erőltetem az agyam, én nem tudok mást elképzelni ennél:

Úgyhogy most belevetem magam a  a szakirodalomba is. Ha előbújik nap, jöhet a munka ismét, addig maradnak a könyvek, a tervek és az internet.

Ami pedig nagy újság, és fontos lépés: van honlapunk! Link oldalt. Talán nem légüres térben kommunikálok itt és előbb utóbb odakattint valaki.